A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
EGY EJTŐERNYŐS-HONVÉD EMLÉKE.
Voltam én is katona,
Harcos-kedvű, marcona.
Raktak fegyvert kezembe,
Parancsoltak, - terelve.
Elmúltak már az évek,
Mi maradt csak? - emlékek.
Jó is, rossz is, - már a múlt,
Harcmodorom, - elavult.
Hová tűntek bajtársak?
Szél szétfújta klubtársak.
Ejtőernyő árnyképe,
Rég-múlt idő, emléke.
Átélt sok, sokk, - riadó,
Régvolt, mégis maradó.
Nincs hideg-fém kezemben,
Béke van már, - szívemben.
2004
