A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
FÉNY
Láttam a Napot szemtől szembe,
Bele-gyönyörködve néztem fel rá.
Nem bántott meg engem gyenge fénye,
Szelíd ragyogással köszöntött rám.
Olyan volt, mint póknak fonala,
Úgy csillogott, mint sok-szín szivárvány.
Békés, nyugodt sugarait küldte,
Üzenve vele egy új nap dalát.
Csendes, szelíd hangon szólt hozzám,
Nem érződött rajta a hatalom.
De mindaz, mi átsütött az ágon,
Ő maga volt, a nagy szent nyugalom.
Csak küldte felém üzenetét,
A szívem egyre fogta hangjait.
Eközben belül elkezdett tenni,
Az égi szeretet, ütemre verni.
Átlüktette testem rejtekét,
Az összes zugot, fájót, sötétet.
És akkor nyomban elindultam én,
A lélek titkainak ösvényén.
2004
