A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
DAL
Ha én madár lehetnék;
Magasba felröppennék.
Onnan nézném meg a földet,
Szívből áldva Teremtőmet.
Ha én madár lehetnék;
Veled együtt lehetnék.
Vágyaimnak netovábbja,
Lelkem veled égbe szállna.
Ha én madár lehetnék;
Kelő nappal ébrednék.
Vége hossza sose lenne,
Víg dalomra Ő felelne.
Ha én madár lehetnék;
Egy szem maggal betelnék.
Nem gyűjtenék teli zsákra,
Fütyörésznék a világra.
Ha én madár lehetnék;
Embereknek szép lennék.
Rám néznének megcsodálva,
Teremtőmnek óhajára.
De én madár nem vagyok,
Ezért hát nem dalolok.
Úgy, mint ember, - szólok néktek,
Napról-napra, - égre nézek!
2004
