A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
PÓK-CSODA.
Éjszaka szövi a pók az álmot,
Hálóba befogott nap-világot.
Mesésen csodás az mire vágyott,
Szivárványszínre fonjon egy hálót!
Neki is látott, csodára vágyott,
Újra és újra, járta a jármot.
Ameddig lehet, csak körbe mehet,
Hálója remek, feszesen remeg.
Éjszaka múlva, harmat ráhullva,
Reggelre látják pókunknak álmát.
Cseppekre érve napsugárfénye,
Szivárvány-kéve ragyog az égre.
Valósult álom ott fent az ágon,
Megannyi gyöngyszem rajta a hálón.
Teremt az Isten csodást, ha látom,
Briliáns ékszert a pókfonálon.
2010
