A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
ELMÚLÁS
Befutotta a vadszőlő már a házat,
Ami elmúlt, nem jön vissza, - élt már százat.
Ablakában a muskátli már nem lángol,
A gyermekkor szép emléke bizony távol.
Ha a Hold süt ablakára, már nem lüktet,
Bent sincs élet, homályos a máriaüveg.
Nincs ki nézze álmodozón már a tájat,
Mert a lélek, aki itt élt, - belefáradt.
Omladozó szürke falak emlékképpen,
Álldogálnak, csak a Nap süt néha szépen.
Tető roskad, és a falak, mi még maradt,
Nincs már remény ami éltet, - idő szalad.
2010
