A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
EMLÉKEIM
Kutatom a fiókot,
Lelek benne oly dolgot,
Mik a múltat jelentik,
Pedig feledett már mind.
Apróság közt kotorok,
Bizony, beleborzongok,
Mert az idő elszaladt,
Szinte semmi sem maradt.
Lefújva, a por alatt,
Az én kincsem csak kacat.
Sötétségben rejtetten,
Emlékeim megleltem.
A sok limlom, hozzám tér,
Múlt és jelen, egybeér,
Hisz' a szívem azt jelzi,
Ezek nélkül, - nincs semmi!
2013
