A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
A CSODA
Megnyílik a virág,
Nem tudom mint lehet,
Bontja a szirmait,
Tudja Ég, hogy milyet.
Lényege, a szépség,
Azt mondom: még ilyet,
Bimbója csak zöld volt,
A szirma, vörös lett.
Amit én nem értek,
Az bizony nagy titok,
Hogy milyen nagy érték,
Arról Ő nem tudott.
Mégis csak egymaga,
Igyekszik, azt hiszem,
Azért, hogy világunk,
Általa szebb legyen.
Talán a példája,
Előttünk a földön,
Emberek tömege,
Ahogy tud, úgy nőjön.
Mi magunk értékét,
Nem látjuk semmiképp,
Mégis csak azt mondom,
Ne hagyjuk, semmiért.
Hiszen míg lehetne,
Nincs dolgunk, csak ennyi,
Az összes erőnkkel,
Amit kell: azt TENNI!
2013
