A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
EMBERTELEN!
Megvetettként járok én,
A járdáknak peremén,
Vagyok árnyként köztetek,
Rém külsőmmel, - rettentek.
Félelmemet, harcomat,
Csuklya fedi arcomat,
Fénytelen az életem,
Út pora lett, lét - elem.
Rám rakódik, eltakar,
Ember engem nem akar,
Félelmet kelt jelenem,
Hogy ki vagyok, feledem.
Nem emlékszem már arra,
Van olyan ki akarna?
Rám se néznek a "nagyok",
Probléma az, hogy vagyok.
Tócsák tükre nem mutat,
Reménységet, új utat,
Nézésemre nem felel,
Nincsen benne életjel.
Rám nehezült jelenem,
Földet néző figyelem,
Talán nem is én vagyok,
Hisz élni sem akarok.
Elhagyottan megyek én,
Magamba zárt, - feketén,
Kivetetten, semmiként,
Nincs barátom, semmiért.
( Egy hidegkúti fiúról. )
2013
