A Földesi Csenge felhasználó összes verse >>>
Szívtárgy
Szívtárgy
Tenyérbe simuló mosoly.
Lélegzet az ajkon.
Szappanbuborék a vállon.
Csoda a tüskés valóságban.
A költő után szabadon
„a szerelembe mondják, belehal, aki él.”
Bele. Boldogan. Önként.
Persze fájdalmas az ébredés,
a szétfoszló álomkép,
meg a ködös merengés-
a való életbe beletört mézédes madzagél.
Azt is mondják, hogy
„ akinek egyszer kellettél, mindig kelleni fogsz.”
Ne feledd, kelettél. Ez is csak egy szép emlék.
Pillanatnyi töredék,
mert a mosoly elillan,
a lélegzet elfogy,
a buborék kipukkan.
S mi marad utána? Semmi. Mégis.
Mint egy dobbanás utáni rezdülés,
mintát karcol a szívbe,
egy megmaradt csodát,
mert még a buborék is hagy maga mögött vízcsepp-párát.
Ebből mi a tanulság?
Voltál, voltam, voltunk.
Vagy.
Vagyok. És leszek.
