A Szabados Fanni felhasználó összes verse >>>
Újra
Száll a lelkem a magasba fel,
Érzem szívem életre kel.
Angyalom felettem kitartóan őrköd,
Nem űzi el most semmilyen ördög.
Egy fehér pehelytoll, mit a szél fújdogál,
A levegőben tétován néha meg-megáll;
Tehetetlen, de boldog és szabad,
Sodródik, olykor előre majd hátra halad.
Ha eljön a szélcsend, nyugovóra tér,
Puha pázsit, két fűszál közé ér,
Az éj sötétjében a holdfény csillan rajta
Később elevenen újra a szél hajtja.
Szótlanul mosolyt csalna számra,
Mikor napsugár süt élénken a házra.
Az érzés felbecsülhetetlen, teli élettel,
Mint a felhők felett három méterrel.
2013.10.29
