A Takács Zsolt felhasználó összes verse >>>
Töredék
Töredék
A függöny halkan siklik, a közönség feszült izgalommal várja a produkciót. A fények kialszanak, és a produkció kezdetét veszi. A szívekben remény lappang és mámoros jókedv. Csak egy szív van ami ma este megszakad.
Széles mosollyal megfestve, pompázó színekkel öltöztetve, csak ott áll, de nem csinál semmit. Csak áll. A közönséget nézi, ahogy egyre csak várják azt a felszabadító jókedvet ami egy pillanatra elfeledteti velük a mindennapok gondjait.
Mi is járhat a fejében, senki se tudja.
Majd megtöri a csendet:
- A minap hallottam egy viccet: Két pasi beszélget a kocsmában:
Te! Hallod! Neked miért nincs gyereked még?
Erre a másik azt mondja: A feleségem orvos, miért is várnám el tőle, hogy új életet adjon, miközben tudja, hogy úgy is halál a vége.
A közönség arcán kétségbeejtő félmosolyok ülnek meg, és újabb zavarba ejtő csend lesz úrrá az egész sátron.
Ismét felnéz, és megszólal:
- Najó, ez nem is volt vicces!
Néhol egy-egy megkönnyebbült kacaj hallatszódik, miközben ő egyre csak néz. Nézi a tömeget, az értetlen tömeget. Itt vannak, olyat várnak tőle amit senki mástól: Tegye őket boldoggá akár csak egy percre is, vegye el minden terhüket és nevessen tiszta szívből. Annyiszor látták már, hogy azt hiszik ismerik, de senki se kíváncsi arra, hogy mit is gondol egy bohóc. Nem igaz, hogy még mindig csak ott ülnek és várnak! Nem igaz, hogy senki se veszi észre...
De igaz, hiszen én nekik csak egy bohóc vagyok.
A háttérben mozgolódás hallatszik, készítik a függönyt és már a világosítónak is szóltak.
Egyszer csak nagy ricsajjal bevonul a zenekar néhány állat és zsonglőr kíséretében, körbe-körbe menetelve, kitakarják bohócot, majd a reflektor fény is kihuny lassan. Az arcfesték játékos színeit egy könnycsepp töri meg csupán, majd az addig kószának látszó gondolatok egy végzetes igazsággá tevődnek össze: „Belefáradt a lelkem.”
A színjátéknak nem mindig a legördülő függöny vet véget. Dörrenés hallatszik, a lélek most már szabad, a test pedig visszakerülhet oda, ahonnan származik.
A menetelés ricsaja mindent elnyom, a függöny mögött pedig csak néhány ember igyekszik segíteni, de már késő. A műsor nem állhat meg, ahogyan az élet sem teszi. Ő egy bohóc volt, ugyan cipelte a terhünket, mi sosem láttuk őt sírni.
És talán így volt jó.
