A Zsuponyó Ágnes felhasználó összes verse >>>
Hála az Embernek!
Te voltál rohanó életem alpesi házacskája,
melyben lelkem nyugalom-szigetét találtam.
Te voltál számomra a varázsköpenyes Óriás,
ki megmutatta milyen élni túl az Óperencián.
Te voltál féktelen szívem rejtett kolostora,
mert kitártad hit-ajtóm a jézusi tanokra.
Te voltál bűnös lelkem szelíd gyóntatópapja,
mert benned vigaszfülre leltem a gondhalmokban.
Te voltál számomra a nagy tudós aggastyán,
kitől megtanultam: az önhűség fontos igazán.
Te voltál számomra a reménység aranymadara,
hogy az „ember” szónak még nincs kihalt fogalma.
Te voltál túláradt könnypatakom aszálya,
mert vidámságot csempésztél lelkem kosarába.
Te voltál mostohalombja mindenkinek, ki bántott,
mert védelmed koronája minden percben megáldott.
Te voltál gyógyír-nyila elveszett egyéniségemnek,
mert általad lettem hű tagja az emberiségnek.
Te voltál boldogságom zászlajának lebegtetője,
Köszönöm, köszönöm neked az egész életemet!
