A Rontó Rózsa Margaréta felhasználó összes verse >>>
Egyszer rád talál az Igazi
Lelkem sanyarú tüze lassan kihuny,
belülről teljesen felemészt, megöl,
megöl ez az érzés, mely most kínoz engem.
Lassan piros orcáján jár kecsesen
az esti holdfény szikrázó csillaga,
amely mindig, újra s újra rám talál.
A nap, mikor utoljára láttam Őt,
mint tüzes nyílvessző örökre, mélyen
az én lángoló kis szívembe fúródott.
Még ma is látom, ahogy előttem áll,
szép orcája napnál is fényesebb.
Közöttünk mégis oly nagy szakadék tátong.
Láttam, ahogy elmegy, s vissza se néz,
ébenfekete szemei többé már
soha sem fogják beragyogni lelkemet.
Elhagyott, s szívem darabokra tört.
Szíve e naptól fogva másért dobog tovább,
s én feledés homályába merülök.
Sok-sok év után újra láttam Őt.
A szerelmesek kertjében üldögélt,
ahol én a szívemet adtam át neki.
Nem volt egyedül e sötét éjszakán.
Kecsesen egymásba fonódva ültek,
mintha rajtuk kívül más nem is létezne.
Kérdések hada támadott meg engem.
Vajon miért kellett ma ide jönnöm,
miért kellett ennek szemtanúja lennem?
Amint megfordultam a válasz úgy ért,
mint a derült égből a villámcsapás.
S érzéseimet kiölte belőlem.
Megpillantottam Őt s új, szebbnél-szebb
érzések töltötték be lelkemet.
Hisz létezik szerelem első látásra.
Végül rám talált az igaz szerelem.
Tüzes ajkai lángra lobbantanak,
s csókjainak íze édes, mint a méz.
