A Pozsgai Sára felhasználó összes verse >>>
Szőke magány
Éjjel puha takaró ölel,
mikor nem vagy itt velem,
Magányos reggelre ébredek,
mikor nem látlak kedvesem.
Ha el jő az éj;
csak tekintem a plafont,
mert olyan üres vagyok nélküled,
hogy lassan bekattanok.
Számolnám a báránykákat,
de szőkén, ugye kettőig sem tudok,
ezért marad az internet
és böngészem a facebookot.
Siettetném az idő kerekét,
amit csak manuálisan tudok,
de a teleportációval is
még gyerekcipőben járok.
Várom már a napot,
hogy lássam a másik felem,
s hogy karjaiban azt mondhassam:
Szeretlek és itt vagy végre velem!
