A Kató István felhasználó összes verse >>>
Fehéret legel
Eredeti melléklet letöltése
Fehéret legel (részlet)
Fehéret legel a kínai kácsa, s a tér tengelyén bomolt zavar a a rend, kárász sügér kévébe kalászt kér,
kikerics kalandos útja,
ha levele hulla,
véget ér,
óh a szent arany,
a szavak differenciálhányadosán
az összehasonlítási mikrokülönbségen,
a nap naputáni napégette,
rendeken,
bomolt buglyákat ver
az eső,
az alef kínjai keseregve szememben,
óh az alef kínjai kesereg,
sötétkék ég,
vihar kerekedik,
bomolt buglyákat kiált a rend,
föltépte a fű sebeit a szél,
a rend.
Földútat kavar a szekér,
anyó arca a szél,
apó arca a szél,
buglya harca a szél,
a ruhák harca a szél,
a régi edények harca a szél,
óh a szél,
az űr a rend,
óh bomolt buglyákat legel
a szekér, óh villámló égre rémületet kér,
a pánik asszony.
óh az élet berekedt ódon falain,
óh repül a nomád jurta
feketéllő pusztai sátrak,
fűégette nap arcok,
tűz arcok,
és vad telek,
óh örök csecsemők,
bebörtönözve,
városokba,
óh művészet halál óh kultúra,
nem ad tejet a jó szél,
s a virágok nincsenek,
a jó szél szaga, mint a friss tej szaga,
a habzóé,
nem ad tejet a szél,
eső szaga van,
esőre ébred a sügér, pisztráng,
pamacs.
óh az alef, óh az alef,
óh ausztrália,
óh az alef az alef az alef.
kis világvágein, hegyek,
azokon túl,
ó alef
medveország,
farkasüvöltő szelek,
fenyvek kínzó sikolyai,
a szélben zöld fenyvesek,
sikolya remeg,
óh a sikolya remeg,
hal meg a sok vitéz,
a hegyen, a hegyen hal meg,
mert ott hal meg, mert ott hal meg a sok vitéz,
bár örökre élnek, benne az alef,
bennük az alef,
ők alefben,
a világ görbe kitátottszájú gömbtükrében
ottan a vitézek, a fekete fenyvesek között,
amikor a szív megáll,
fekete szikla, zöld pamacs, csermely csattogás, moha,
medve koma, és sűrű erdő,
pók zajú néma háló
a csend.
minden négyzetcentiméter szellemek, alef millióidő, gomolyfelhő, fülembe forró ólom, vízbe alef remeg
beleremeg a rémüldözésbe,
a tátottszájúak látott holló hullám tollazata,
óh jer szabadság,
gyertek
tűz, föld víz levegő,
óh tietek a világ, s szemgödrötök
az alef.
óh a betyárok, a zsiványok otthona,
óh fekete fenyvesek,
katonák könnyei áztatta füvek,
óh székely vitézek,
ó magyar vitézek,
a kőkereszt a hegyen, mint öreg szakáll ott mereng,
a semmi hegyein, a gombák hajlatain,
remeg az utolsó vörös nap,
a városok zizegnek a messze fénybve,
aláaknázott gomolyfelhők dörrenő rétek,
ködök mögé búvó szeretet,
óh a ködök mögé búvó falvak,
a köd köpete, a köd közepe,
ólmot, forrót öntsetek,
látom már, vonszolja magát a fergeteg,
a sereg,
a tévé zizzenésű alapkáoszban
a ma világa,
mintha nem is képes lenne,
megérinteni,
anyját a földet, ó
halála, óh élethalála,
óh rájár a felleg,
a tűz a selyemhernyók, a hegyek,
a viharok,
a villámok,
kigőzölgések,
mocskos trillázó fergetegei,
óh barátságok hol vagytok?
a városba ömlik az
összes gomolygó
felleg seb,
óh micsa istenfájdalom vagy te város,
milyen nem emberek lakta,
óh az a szép hippi furgon,
óh az akkori sör,
az akkori cigaretta,
óh óh óóóóhhhhhhhhhh
elvesztette ragyogását a világ,
óh a ragyogása tűzbe veszett,
a tűz neve moloch,
gyár gép vasszörnyeteg,
folytonosan sikoltó mentőautók,
összement életek,
ostoba erotikájú állat szex emberek,
sem szerelem, sem kivirágos kivirágzás, sem szertartás,
óh kínai mennyegző,
gomolyfelhők, óh rend, óh rend,
óh a szent apostolok,
szakálluk takarja a sebesült földet, óh ti szent pocsolyái az esőnek,
ó szent szakadékos kátyúi,
a fergeteges villámrengetegnek,
kína hadai, mint egy hangyaboly, hadrendbe szedve, menetelnek, óh félelmetes vérpatakok, a halott hús, éjjel tüzek sercegnek, óh a ködgomolyagok, a fellegek,
afrika agyagtábláin, kis kifestések, érthetetlen jelek,
írások, mágia varázslat,
a temetett gyerek lelke felszáll óh
a mennyet legeli a világja, ködgomolya, halhatatlan mivolta, szépsége szája könyöke, ajtaja, ablaka
bezárva
óh a fogak, a
zománcok, a harc a csata
a fagylalt,
a fogorvosnő,
kikericcs,
kikeretezett képe egy ágyfekvő rengeteg épület végtelen sötét elzárt magány,
elvonulás,
a sámán sátrába a földiek ne lépjenek,
csak térden csúszva,
a királyok királya vérből ébred,
a királyok királya a sámán sátrába,
húzd le sarudat, csókold a földet,
a köveimet ajkladdal illesd,
jelezd,
EMBER
félelmed alázatod tiszteleted,
óh a szent sátor,
óh húzd le sarudat, és borulj le,
e szentség nagy előtted,
de ma a bűnös emberek oly kevélyek, üresek,
sehol nem húznak le semmit,
és a sámánokkal tizteletlenek, csak az erőszak lovai alattuk,
a káosz, a fergeteg, a halál bűze lengi körbe őket,
világuk pirosra festett halál,
világuk a tökéletlen húsrengeteg,
világuk az éhes száj, a zavart fej,
és a gonosz görbe nézése,
az erőszak, az erőszak, az erőszak, az erőszak, mindenütt az erőszak,
a gonopsz tomboló zűrzavara,
a vicsorgó vörös vértestek, sötét sejtjei,
igen légy költő,
ólomba öntött álom, aqua permanens, és higany, akkor is a bölcsejk aranya, homlokdíszed, minden koronád, fényed ékességed,
