A Kállai Krisztina felhasználó összes verse >>>
Gyermeki képzelet
Felnőttként veszni el egy kislány költészetében,
Nagy kanállal enni a sötétség kertjében.
Nehéz-e felismerni a hulló csillagot?
mely hirtelen az ég boltján elsuhog...
A kiköpött illúzió fényes tükrében
keresem jövőmet az árnyékok lelkében.
Szép kis mese ez lírába foglalva,
rendkívüli klisé szépen csomagolva.
Nem kell már várja a gyerek anyját a mosásból,
A mosógép elvégez mindent magától.
Magától? á, dehogy magamtól...
A pénz beszél, a béka pedig kuruttyol.
Ha nem tetszik ne folytasd,
nem kell feltétlen felismerd az ordast.
Mi vagyok én? Porszem...
a világ műtermében.
De álmaim szárnyalnak a szürke égen.
Szédítsd a jövőt sólyom szárnyakon,
de ha elér egy karom...
ne fojtsd meg esélyed!
Ragaszkodj hevesen, légy inkább vasmajom.
Baromnak lenni a Föld kertjében sajátos élvezet.
Arcképed szembeköp, nemcsoda... hisz élvezed.
Eltűnhetsz kénköves pokolban rejtőzve,
mintsem hogy küzdj eltiport csótányként véresen vetődve.
A part messze még... Imádd hát Istened!
Bohócnak tűnhetsz gyermeki képzelet.
Tiszta víz melyik folyó medrében hömpölyög?
Kicsiny szíved, szelíd örömöd.
S végül mi marad? csak a képzelet.
mégis nehezen jön ihlet, hiába kérleled.
Ha szavam elfogy , ki szólal fel helyettem?
Gyermekem lesz- e, ki sóhajt majd felettem?
Vén bolondként néznek rám majdan, ha józanságom elhagyott?
Nem! Nem akarom tudni! elég ha csak hallgatod.
Tüzes vizek szárítsák ki a napot,
melyen védtelen tündérek sebeit nyalod!
Szabadság lét nélkül testtelen küzdelem,
Az elme fej nélkül meddő tetem.
Harc kell? Vedd hát fel fegyvered!
A jövőd csak akkor változik, ha igazán tiszteled!
