A Szendrei Gábor felhasználó összes verse >>>
Hitelégia
Ma már tiszta a zavar a fellengő árban
csak számtalan hiánya gátolja a mában
fellendül a hangulat, amely mégis eltakar
pár óra boldogság, de másnap vajon mit akar?
a közelség távolodik és elmerül a mélybe
a messzeség mellettem vágyódik a szépre
egy letisztult idill és egy haragos világ
az egyén a semmi peremén csendesen nagyot kiált
bár eltörik és befásul, mivel csak egy másolat
nem képvisel értékeket, ezért lehet áldozat
jelen van a múltjában és a jövőjétől retteg
itala a kezében, így, egymáséi lettek
megtestesít a teljesség üressége
halovány a berögzült élet betegsége
startban a lét, előrébb nem ér
altat a fény, már nem jön a szép
egy elképzelt harmónia mámora fojtogat
bódult szobák fala untalan szólongat
egy eszmélet, csak neszel, átjár és üzen
a test örök… lélegzet… szívd fel a tüzet
tartsd, fújd, égess el mindent, ami zavar
csak por és hamu, ahogy megírta a kamu
vakon lebegő „magasztos” gondolattal
és ez benne a csavar: félelem, bánat, lelkiismeret
engedd, hogy szálljon, vagy fulladj bele, legyen fétised
