A Szendrei Gábor felhasználó összes verse >>>
Ennyi év után is?
egy ártatlan emlékkép
meghatározó eszménykép
mára mosolygós arcod másnak
ad örömöt, itt marad a bánat
sokáig megmarad előttem a kép
sorsom egy részét, veled megosztottam rég
utunk kettévált, az ellen nem volt jelen
talán az idő koptatja majd lelkemet, merem
azt kimondani, hogy egy érzés fogva tart
hiszen tudom, hogy téged is sok gondolat felkavart
egy pontból indult és egy pontban lett vége
értelmetlen kezdés és egy zavaros véglet
kilép egy pillanatra a szív, de visszahúz
lüktet az ér egyre vadabbul és rabul ejt
a magány kenyere, akár a remete, tettre képtelen
remegve tettetve képzeli, hogy jó
pedig lelke égeti könnyeit
nem lát, csak csöndben rejtőzik és szabadul, de HOVA?
nincs már fény, vak a berögzült aura
a hiányod fáj, bár ez nem számít már soha
egy elszakadt lélekrész ordít csak utánad
de süket füllel szemben tétlen áll, csak ártatlan
mert mi mást is tehetne, ha megfojtja a jelen?
elfogadja a tényt, hogy te nem itt vagy, más helyen
tekintetem még követ, de szavam már rád nem talál
mindketten megváltozunk, mássá vált a célirány
egy örökkévalóságot éltünk le mi ketten
hogy neked ez börtön volt, én nem is sejtettem
lekopnak az emlékek, töredezik a töredék
én emlékezni fogok, úgy hiszem- rád-örökké.
