A Hajdú Dalma felhasználó összes verse >>>
Téli táj
Friss hótakaró borítja a fákat,
Ahogy szívem is, mert így már nem fájhat.
A tél fagya belé költözött,
Borzongató jégpára lebeg a föld fölött.
A leheletem is megfagy a hidegben,
Ahogy az érzelmek a szívemben.
A hűvös táj mostmár csendes,
A tél túl hamar jött, melegtől mentes.
Vékony jégréteg a tavon,
Régi fényképek a falon.
Jégcsap lóg az ágakról,
Egy angyal megfosztva a szárnyaktól.
A reggeli dér már örökre ott marad,
Szívemben minden emlék ott ragad.
Hókristályok csillognak a hideg fényben,
Sokatmondó emlékek megfagyva a jégben.
Megfagyott az élet, ahogy a tűz,
Rég ledobta leveleit a szomorú fűz.
Érintetlen fehér táj,
Teljesen mindegy, túl késő már...
