A Pintér Bálint felhasználó összes verse >>>
Ködben látni
Időben korlátolt lét
végtelenbe szárnyaló kép
éber álmodás
egy egész életen át tartó váró vágyakozás
fülbe gyökeresedett szavak
lehetetlen, hogy egyszer eljön a tavasz
éles látás a homályban
talán látok valamit a nap barnította tájban
lépcsőzetes életstílus
az emberben már nincs ritmus
sebzett madárként repülnek a szavak
sokan elvesztették magukat
törött gallyakon foglalnak helyet
esés után lentről látják a fentet
beszövi a világot a mozgássérült járás
nincs már egyenes tartás
hazugság, csalás és egyéb a trendi
már a kisgyermek tapasztalva lesi
elindultunk egy lejtőn
bénán keressük a mentőt
nyugtat a sziréna hangja
minden tudásunk meghaladja
toporgunk, mint egy hangya
az életnek elszállt az utolsó kalandja…
