A Pintér Bálint felhasználó összes verse >>>
Fény
Vakító sötétség
feslik a fal domborodó
festett vakolatáról.
Zavarja szemem a lámpa
kint az intenzív szellő
fák ágát hajlító
szellemi teremtő, aki
itt is van a farésbe
szorított helyben.
Kiállt hozzám
süket fülem nem hallja
ordítását.
Valamit akar vélem
megmutatni az élet tényleg
egy gyönyörűséges méreg,
melytől csak vagyunk s
nem leszünk sokáig férgek.
Ránk vár egy nagyobb
dicsőbb alkalom, amikor
kiszabadulunk a penge torkot
szorító földalattiból.
Elég a homályos lét, ez nem élet
élni akarok az Isteni dicsőségben.
Látni a szem mögötti világot,
ez hordozza igazán az örök világosságot.
