A Szabó István felhasználó összes verse >>>
Pénz...
Csörgő érme, gyűrött papír,
Jobban sebzel, mint a rapír,
Érted halunk érted élünk,
Minden éjjel téged félünk.
Te mozgatod Világunkat,
Te élteted álmainkat,
Csalfa remény, vak gyűlölet,
Őket szeded kísérőnek.
Rólad beszél minden ember,
Létszámod akár a tenger,
Ott vagy minden résben, lyukban,
Nadrágzsebekben, zakókban.
Könny és vér mind hozzád tapad,
Sorra szeded a holtakat,
Te csörgő érme, gyűrött papír,
Jobban sebzel, mint a rapír.
