A Deák Orsolya felhasználó összes verse >>>
Tisztán csak
Minden egész összetört.
Foszlik, ahogy az idő maga.
Atkák rágta rongyzsákok szöszein az élet agya,
úgy fénylek én a sötétben.
Magános hangya
a sarokban fészkelve él
egyedül, koszosan.
Rajta táncol a pengeél
ahogy múlik az idő lassan.
Pók a port szívogatja,
csak semmi mást.
Élet-e a léte?
- agyal egyfolyvást a semmin.
Könnyfakasztó álmait
dúdolja egy deszka,
sírogatja szótlanul,
hogy mindenki őt hagyja,
üti, veri, használja.
A rideg éjszakán,
a nedves hajnalon
sír egy fiúcska
bánatos dallamon.
És öleli őt a világ.
Egy porszemen figyelem
bánatát csöndben.
Ő a szoba ölén figyel engem,
míg a két gang összeér.
Ringatózik a koszos szoba
a nyugodt szélben.
Sötét éjjelen, forró nyáron,
fagyban, télben:
sosem száll el ostora.
Ez a világ mégsem mostoha.
