A tuza tibor felhasználó összes verse >>>
Rőzse vivő
Ballagok az erdei úton.
Velem szemben jön egy furcsa lény.
Ily távolból, oly félén látom:
mintha egy kereszt jönne felém.
Kicsit meginog a bátorságom,
de azért tartom az útirányt.
Közeledvén, már tisztán látom
a nénit s hátán a rakományt.
Jó ölébnyi méteres faág
görnyeszti a néni derekát.
Súlytól a kötél vállába vág
s hallani hangos szuszogását.
Köszönésemre halkan felel.
Megáll. Előbbre dől, úgy pihen.
– Segítsek? – Kérdem, mondja: – Nem kell!
Hiszen túl vagyok már az út-felen.
– Mennyi az még? – Kíváncsiskodom.
– Ezer lépés.– Szól, s arcán mosoly.
Faggatom: – Nem fárasztó nagyon?
– Kibírom! – Suttogja. Most komoly.
