A tuza tibor felhasználó összes verse >>>
Őszre jár
Már olvadóban a nyár. Őszre jár.
Fejemen az évek dere fényre vár.
Rejtett ecset szaporán festeget
s tarkának látom már a Nagyhegyet.
Völgyeket takar hajnali pára.
Testünk e hűst nemigen kívánja.
Falu felet gomolyog füstlepel.
Valaki – talán – tépett gazt tüzel.
Egykedvűn, amott kémény is pipál.
Gazdasszony – lehet – ebédet csinál.
Mogyoróbokron mókus keresgél.
S koppanva mellém, hull egy falevél.
Fecskék, gólyák – hűtlen – tovaszálltak.
Sok kedvesek, nyughelyet találtak.
Táj húrján őszi-dalt játszik a szél.
Kicsit borzol, amint fülemhez ér.
Susogva hajlong szél-fújta avar.
A jel bennem: múltat s jelent kavar.
Már hűlőben a tói-strand vizek.
S barnult bőrünk újra fehérednek.
Őszre jár. Elhízottá vált a nyáj.
Jöhet a tél: csűrben a takarmány.
Méhek lépe gyűjtött mézzel tele.
– Ha nem jő zsivány – , nem kell éheznie.
Almasúly alatt nyögnek az ágak.
Szorgos kezek munkájára várnak.
Szőlők fürtje érett ízzel csábít.
Puttony éhes s már hajnalban ásít.
Hegyhez bújt a nap. S korán jő az est.
Sebaj! Szobám így előbb beereszt.
Ám! Kulcs a lyukba nehezen talál.
Reszket kezem s a kilincs meg cibál.
– Szemüveg hol van? – Magam vallatom.
– Ja! Rajtam. Hát, azért nem láthatom.
Pinceajtónál egy zsák krumpli áll.
Szottyanva nézem: hisz’ az reám vár.
Emelem. Centiket nyúlik karom.
S szikrák pattognak a derekamon.
De, akad még e korban akarat.
S – csak azért sem – hagyom el magamat.
Magamat eldobott botnak vélem,
de a szép nőt, vágyakozva nézem.
Sokat szeretnék – s kellene kérnem.
Nyújtózkodom. Hátha, még elérem.
A teremtő – talán – segít abban,
hogy amit kívánok, megkapjam.
Kívánok mindenkinek: jót, szépet,
egészséget és sok boldog évet!
