A tuza tibor felhasználó összes verse >>>
Májusi mosolyok
Engem mindig elbűvölt a május.
Ezernyi csodát varázsolt elém.
Úgy kínálta fel, miként egy árus,
s szinte suttogta, hogy mind az enyém.
Eresz alatt csicsergő fecskepár
reám köszöntött hajnal tájékán.
Több irányból szólt a kakukkmadár,
s menyasszonyként díszlett a gyümölcsfám.
Mosolygó nap már csókot osztogat.
S a felajzott talaj langyult hőt lehel.
Természet már nem álmot bontogat,
hanem sokáig-alvót kelti fel.
Amint a körülölelő dombok
zöldre váltott öltözetét nézem,
mámort küldenek felém a bokrok:
orgonavirág játszogat vélem.
Az utca mellett, több helyen májusfák
lengetik a színes kreppszalagot.
Nyáriasan népesek az utcák,
s a kedves tekintet, mosolyt kapott.
Mosolyra mosoly, csodás varázslat:
elszáll tőle belőlünk a bánat.
Oly boldog emléket idéz elém,
mely szeretetet sugárzott felém.
Emlékemben ő mosolyát látom.
Édesanyám kedves hangját hallom,
távozáskor, amint szólt utánam:
– Vigyázz magadra, mindig, Kisfiam!
