A tuza tibor felhasználó összes verse >>>
Múlóban már
Múlóban már a téli világ:
nap a havat aludni küldte,
s neszre kibújt a kis hóvirág.
Halkan szól a kicsi harangja.
– Talán – szellő ki is kacagja,
de természet, így is meghallja.
Ébredve nyújtózik: fa karja.
Ropogtatja. Majd ásítása
levegőt széllel kavarja.
Fűzfa ágán: nyílik a barka,
alant: ibolya. Egy méh rajta.
A jó illat őt is előcsalta.
