A tuza tibor felhasználó összes verse >>>
Pingálgat a jelen
Színes ceruzával pingálgat a jelen:
szürke ködfátyol ül, reggel a völgyeken,
sárga és barna folt kúszik a zöldeken.
Rajzol pontot, vesszőt. Írogat köröket,
kökénybokron kéket, a csipkén vöröset.
Feketére festi a szántott földeket.
A virágoskertnek gyér már tarkasága,
a színek lehulltak a bokrok aljára.
Nyári illat eltűnt, nincs kertnek varázsa.
Csak a házfal tarkult, poloskák színezik,
késői napsütést itt, most ők élvezik
s a rejtett réseket szorgosan keresik.
Az utolsó gyümölcs is lehullt a fámról.
Lombok is követik: ugrálnak az ágról
s kis léghajók úsznak szellő futamától.
Magasban a darvak nyugat felé szállnak.
Ösztöne azt súgja a vezér-gúnárnak,
hogy bőség-asztalra a tájon találnak.
A kullogó idő, amint esthez forog,
néhány kémény fölött szürke füst kavarog.
Jelzi, hogy – már nem kint – szobában lenni jobb!
