A Lehoczky András felhasználó összes verse >>>
Az újjászületés angyala
Elmúltak már bennem, a felgyülemlett érzelmek,
Megtaláltam ellenszerét-e szívbénító méregnek.
Kialudt a bennem lévő marcangoló tűz,
S most mindent beterít, a fojtogató bűz.
Arcod gyönyörű mosolyát, őriztem sok évig,
Szerelmem irántad, angyal szárnyon röpített az égig.
De mindez, elmúlt, s én aláhullottam,
S a kín végtelen folyójába belezuhantam.
A víz fekete színe, sötét volt, akár a korom,
Fekete lett minden, s most bánatom lett borom.
Körülölelt a sötétség, mindenütt csak a magány,
A színek összemosódtak, most minden, olyan halvány.
Váratlanul jött, s Ő kihúzott a mélyből,
Nem tudván róla, hogy megmentett az önbénító végtől.
Csillogó szempárja ragyogott az éjben,
Rádöbbentem, hogy ismét, itt vagyok a fényben.
