A Lehoczky András felhasználó összes verse >>>
Ismeretlen lány
Egy padon ülök, s könyvet olvasok,
Mikor egy busz érkezik, az ablakán bepillantok.
Ott egy leány ül, aki hirtelen elmosolyodik, mikor reám néz,
Mosolya oly kedves, selymes akár a méz.
Táskájából hirtelen egy könyvet vesz elő,
Minek borítóját már elkezdte rágni az idő.
De még így is, egy régi jó barátként tekintek a könyvre,
Melyet ugyanúgy forgatok most is önnön kezeimbe.
Megismerném a lányt, ki akár egy tündér úgy csöppent elém,
De a busz gázt ad, s elviszi őt tőlem négy kerék.
Elment, s nem maradt utána semmi, csupán egy gondolat,
Hogy az életben, mennyi mindenre jó egy pillanat.
