A Lehoczky András felhasználó összes verse >>>
Magányosan
Remény, mely eddig mindig hű társam volt,
Most elhagyván engemet sötétségbe taszít,
S itt ülök egyedül, magányosan, akár egy holt,
És végignézem, ahogy társam belülről darabokra szakít.
Gondolataim messzi vizeken járnak,
Nem vagyok már önmagam,
Torzzá tettem lelkemet,
Csak én cipelem-e nehéz terheket.
Végignézek magamon, s látom sértetlen testemet
Senki sem látja, mit rejt belülről-e védtelen szervezet.
Készakarván, kimerülten az ágyamra dőlök,
S máris szabdalni kezdik szívemet a láthatatlan tőrök.
