A Lehoczky András felhasználó összes verse >>>
Nincs senkim
Nincs senkim, aki magához ölelne - e hűvös őszi hajnalon,
Nincs senkim sem csak a hideg, mi könnyelműen végigfut hátamon.
Nincs senkim, ki őszinte szavaival bíztatna,
Nincs senkim, ki karjaival tartana.
Nincs senkim, ki forró csókot lehelne arcomra
Nincs senkim, ki azt mondaná örökké megtartana.
Nincs senkim, s alig van igaz barátom,
Nincs senkim, s ez az én hibám, belátom.
Egy lányra várok, ki messzi vízekre elrepít,
Egy lányra várok, ki ha padlón vagyok mindig felsegít.
Addig is, itt ülök, és várom,
Hogy a nyomorból kiragadjon engem, a gondnélküli álom.
