Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Lehoczky András felhasználó összes verse >>>



Búcsú

Magányosan lépdelek, sötét fellegek felettem
Rám már nem mosolyog az, kit régen szerelmemnek neveztem.
Halkan reccsen talpam alatt egy megszáradt levél
S én egyre távolodom tőled, akár egy eltévedt kerék.

Pásztázom magamat, de nem látok mást csak magányt és szégyent
Mennyi idő kell Mond! Hogy elfelejtselek téged?
Végigkísértelek eddigi utadon,
De itt az ideje, hogy elengedjelek csillagom.

Kérlek ne bíztass, adj át a magánynak!
Hogy körülöleljen, s magával ragadjon a bánat.
Kívánom, hogy élj boldog életet,
S ezekkel a szavakkal dobom el magamtól az életed.

To Top