A Balla Enikő felhasználó összes verse >>>
Kinézek az ablakon
sten megtanított valamire engem.
Meglátni őt mindig, mindenben.
Meglátni, ha virágos réten járok,
meglátni, ha felhős eget látok.
Elmondta, hogy minden értem van,
hogy őt fedezem fel egy csodaszép dalban.
Elmondta, hogy értem nyílnak a virágok,
hogy értem teremtette a csodaszép világot.
Tudja, hogy szeretem a nyíló rózsa illatát,
hogy el tudom viselni tövise szúrását.
Tudta, hogy szeretni fogom gondját viselni,
adott lehetőséget, hogy ki tudjam magam fejezni.
Tudta, hogy mi az amit szeretek tenni,
adott egy kertet, hogy legyen mit ápolni.
Ha a kertre nézek egy csodát látok,
felfedezek benne egy isteni világot.
Látom benne, hogy Isten szereti a szépet,
ezért teremtette a sok virágot szépnek.
Felfedezem benne, hogy jó Isten izlése,
ezért olyan páratlan az ember szépsége.
Nem csak a virágot, téged is megformált,
benned létrehozott egy művészi alkotást.
Úgy, ahogy mosolyogsz nem mosolyog senki,
Az, aki vagy különleges és teljesen egyedi.
Kinézek az ablakon, látok egy világot,
megcsodálom a sok szép virágot.
Ha az emberekre nézek látok egy csodát,
a mindenható Isten ujjlenyomatát.
