A Balla Enikő felhasználó összes verse >>>
Volt egy ember
Volt egy ember, aki nagyon szeretett,
de egy októberi reggelen végleg elment.
Olyan volt mint egy villámcsapás.
Elhagyott, nem jött helyette más.
Magányos voltam hosszú ideig.
Fájdalommal, mit semmi nem enyhít.
Az űrrel, amit maga mögött hagyott.
Itt maradtam. Befagytak az ablakok.
Egyedül voltam, barátok nélkül,
a szívem fájdalma sehogy sem enyhül.
Kerestem mindenhol a szeretetet.
Akartam, hogy betöltse az ürességet.
Évek múltán hozzászoktam a hiányhoz
az egyedülléthez, a hideg magányhoz.
Egy nyári napon, olyan történt mire nem vágytam
Betöltött az igazi szeretet, vigasztalt csodásan.
Olyan volt, mint a megmentő víz kiszáradás előtt,
a szeretet, amit Isten adott, mindent betölt.
sok éve történt ez már, tudom
De Isten azóta is az én gyógyítom.
Lassan megvigasztalta meggyötört szívemet,
megmutatta, hogy kézben tartja az életemet.
Ma amikor írom ezt a verset
Tudom, hogy minden jó amit Isten tett.
Békében vagyok Vele, akkor is ha nehéz néha,
hiányzik, hogy átöleljen egy igazi édesapa.
Mindemellett teljes bizonyossággal állíthatom
A Mindenható Isten szeret engem nagyon.
