A Kovács Katalin Timea felhasználó összes verse >>>
Ünnep vagy élet
Szememből a rímek
a fagyos földre hullnak.
Mikulásnak öltözött bohócok
tavalyi cukorkát hoztak.
Főtéri becsben
matat egy szemetesben
a fáradt,hajléktalan kéz,
Hogy nem éri fel az ész,
a sarokban patkányok futnak
füledben meg hangosan cseng
ahogy a gyerekek vidáman kacagnak.
Merre kutassak?
Mit szolgálok én?
Meredten dőlök soraimra,
nyomokat keresnék a hóban,
hogy tudjam létezel,
hogy valahol épp szétdobált
szavaimat gyűjtöd csokorba,
s én várlak akár a parkban egy fa.
Csak meresztem szemeim a vak homályba.
A szél meghajlított csatornákkal
játszik egy vad szonettet,
hogy sorokba szedné
az eltékozolt könnyeinket.
De marad a főtéri becs
és a kivilágított utcák alatt
csilingelő díszes karácsony
ahogy lassan süllyed
az álom-mocsáron.
S élettelen ráncok telepednek
a kutató kezekre,
ismeretlen nyelveken beszélve
koppan a fák alatt a hang.
S minden test a társad,
és minden társ csak egy test,
Ártatlan,bugyuta kísértet,
követ az utcán a mosdatlan élet.
