A fabianjanos felhasználó összes verse >>>
Megkésett ima
Mit írhatnék ennyi év után
Egy elfeledett régi barátnak
Írnék levelet, leírnám mindazt, mit
Emberi képzelet fölfogni kevés…
Elfelejtettelek… bevallom…
S ma mégis, amikor fáradt arcom
Válladra fektettem; megsimogattál
Úgy simult ujjad lelkem domborán
Mint ahogy madár felhő sziluettjén játszik
Mit vallhatnék most, hisz’ tudsz engem…
S a vétkeim a földre fektettem
Pihenni mára…
Higgy bennem újra, mint ahogy én hiszem
Csodád hozzám elért; s van hitem
Remélni a jót
Fohászom apró
De én még kisebb vagyok
S mégis nagy csodát tettél
Oly’ nagyot, hogy félek…
…elég lesz-e egy élet
Ennyire szeretni
Ha fölszállok egyszer
Hozzád
Kereshetem-e mindenben
Akkor is őt…
Ugye lehetek szellő
Ha tavasszal száradnak
Ruhái az udvaron
Mondd, ugye lehetek
Csak egy vállfa
Hogy ingét rám akassza unatkozni
Vagy had’ legyek
Ajkán egy csepp tea
Még épphogy meleg
Had’ legyek zaj
Ha szíve szendereg
Vagy csak egy tollpihe paplanjában
Mi lágyan testéhez ér
…
Mondd csak…
Minden ember ilyen sokat kér?
