A fabianjanos felhasználó összes verse >>>
Álmok szilánkjain lépkedem
múlnak az álmok
mint lassan pergő zápor
felszárad a félhomálytól
s megérint mégis idegen
szárnycsapásai oly' hirtelen
a szemembe evezték a porfelhőt
igaz gyöngyből kecses fertőt
múlnak a hangok
mélabús harangok hirdetik
"Az Isten él!"-ha ez kell nekik
hogy lelkük börtöne ne üresen kongjon
megkopott rajzokon nevet a gyerek
pálcika ujjai között az idő elpereg
múlnak a nézések
elkapott tekintetből lopom ki magam
kapkodó életöröm száll s forr boldogan
majd elég a színtiszta bűnök között
mint, aki régen haza költözött
meggyónni minden hibát
múlnak, múlnak az imák
ajkak peremén bokáját bicsakló rém
reám nézve megérti, hogy ki vagyok
szüntelen bólongatnak a fehér korcsok
sírásók nevetnek, vak fekete foltok
taszítjám reám magadat
