A NewYorkGirl felhasználó összes verse >>>
Elengedlek
Elengedem a múltat,
s elengedlek Téged,
Te nem vagy már sehol,
s megy tovább az élet.
Elengedem, ami fáj,
s megtartom a szépet,
fáj, hogy már nem ölelsz át,
de köszönöm a sok szépet.
Nem akarok a múltban élni többé,
s hagyom, hogy a szemed lassan váljon köddé.
Azt hittem, Te leszel az utolsó megálló,
de nem gondoltam soha, hogy Te leszel a meghátráló.
Mindig visszatáncolsz, folyton menekülsz,
én belefáradtam, hogy végül mindig előkerülsz.
Minden szép, minden jó,
majd mielőtt célba érsz, előbb mindig van egy dobbantó.
Rá is lépsz, s ugrasz magasra,
mert gyáva vagy, s szíved így zárod a toronyba.
Félsz odaadni, másra bízni életed,
de mindig azt súgod a végén,
hogy én vagyok a végzeted.
Lezárom ezt a játszmát, s elengedem az emléked,
kívánom, hogy légy boldog, s találd meg a szerelmed!
