A Dér István felhasználó összes verse >>>
Soha el nem feledni...
Hogyan felejtenélek el mikor bennem élsz
Sokáig vártam rád,hogy lesz remény
Nincs jobb mint ölelésed,forró csókod
Szerelmünknek új reményt gyújtson
Hagynám,hogy mindent belepjen a moha
Szerelem lenne velünk mostoha?
Viszonzom e nemes érzelmet veled
Szerelmünknek értelme csak így lehet
Szállnék fel a magas hegyekbe
Tiszta szerelmet csak ott találnék
Vízhangját elnyelné,nyugalmat ott lelnék
Reggeli harmat új életre keltene
Lágyan köszöntene fáknak zöld lombja
Szelíden mosná arcunkat pataknak habja
Betöltené fülünk szellőnek hangja
Ott nem lenne ki nekünk rosszat akarna
Nem éheznénk,csókot mézzel vegyítenénk
Madarakkal mind egy tálból ennénk
Esténként hallgatnánk a lágy tücsök zenét
Nyugalomban ülne, asztalunknál a holdfény
Vacsoránkhoz gyúlna ezer csillagok fénye
Béke lenne a Földön,szerelem a szívekben
Neked nyújtom szívemet mint tüskétlen szeder
Őrizd meg és legyen örökre a Tiéd
Érezném illatod mint harmatos rózsa
Betelni csókoddal nem tudok,tehetsz róla
Ölelésed mint gyöngyvirág illata
Körbe fon mint liánnak karma
Ki szerelemnek rabja,abba nem hagyja
Érinteni tested mint Napnak sugarát
Szerelmeddel egy fedél alatt lenni
Lehet Téged,soha el nem feledni
Verset írta: Dér István (ISI)
