A Dér István felhasználó összes verse >>>
Virágok mi benne...
Ne csak vágyakozz és sírj utánam
Hagyd,hogy körül lengjem életed
Csak akarj és az leszek Neked
Ki szemedbe csal öröm könnyeket
Ne csak sóhajtozz,nézed a képeket
Ennél több kell,hogy szeresselek
Hagyd,hogy lágy szellővel érkezzem
Nyári holdvilágban ablakodon benézzek
Eltitkolt szerelmet valóra váltsam
Gondolatom mi feléd szüntelen
Szívedbe gyökerét mélyen ültetem
Vágyat most szerelemre váltom
Nyisd ki szívednek kicsi kapuját
Benne legyek kertész,gondozom udvarát
Ígérem Neked, jó kertész leszek
Virágok majd mi benne nyílnak
Ameddig csak tehetem,végtelen szeretem
Vigyázva,hogy csakis tüskétlen nyíljanak
Róluk csak örömkönnyek hulljanak
Szívednek ha nagyis udvara
Mást befogadni ne tudja
Szavak mi nem tőlem erednek
Hidegen érintse és taszítsa
Neved mit füledbe halkan suttogok
Szívedbe hozzon dobbanást nagyot
Nyári éjszakán jó volna
Ülnénk fenn a Holdon
Sarkáról a lábunk lelógna
Odafentről néznénk,megszámlálni nem lehet
Sok szerelmes lelket idelent
Kivételek belőlük mi sem legyünk
Mert tudunk határtalan szeretünk
Titok ki fentről néz,számára nincsen
Szerelemről rólunk mindent tud, az Isten!
Verset írta: Dér István (ISI)
