A Dér István felhasználó összes verse >>>
Szítani kell....
Micsoda száguldás
Mi repítve visz Hozzád
Vágyak szárnyait kibontva
Száguldást nincs mi megállítja
Az úton mi Hozzád vezet
Szárnyaló magas hegymenet
Rajta megállni már nem lehet
Szédítő a magasság hová repít
Ha nem bírod a mélybe taszít
Elhomályosítja szemedet
Határtalan vágy és kéj
Szítani kell, mert hirtelen véget ér
Az út lehet fényes vagy rögös
Ha lángol a szerelem,lehet örökös
Kihűl, lesz kínos és nyűgös
Elkapja a szerelem gépszíja
Motorját feltöltöd jól bírja
Micsoda út ez a szerelem!
Utadat nem állja kegyelem
Az út széle csókkal hímezve
Ízét korlátlan ízlelve
Karjai mint folyondár ölelnek
Gyökerei mélyebbre törjenek
Megveti lábát a szívedben
Uralkodik rajtad
Mást nem enged be
Arcodon fénylik a gyönyör
Nincs visszaút, nincs könyőr
Uralod még jó, viseled míg tudod
Tiéd amíg meg nem unod
Verset írta: Dér István
