A Ági felhasználó összes verse >>>
Vágyálom
Akarom őt, minden porcikáját,
de ezt a közömbösséget már nem bírom tovább.
Emiatt utálom,
mégis rá vágyom.
Tetszik a haja, a szeme,
óh azok a szemek….
nem merek belenézni hosszan,
lerántanak a mélybe, a szívébe.
Az a barna kifejező szeme,
perzselő a tekintete.
Ahogy rám néz,
megigéz.
Akarom őt, minden porcikáját,
esőben, szélben, napsütésben,
látni a mosolyát,
az mindent megérne nekem.
Várom, hogy velem legyen, lássam, érezzem,
nekem az a lényeg, hogy vele lehessek.
Szeretném, ha szeretne,
velem boldog lehetne.
Akarom őt, minden porcikáját,
a szívét, a lelkét, a száját.
mindenét akarom,
csak rá gondolok.
Sosem feledem, imádom őt,
csak egy puszi kell… majd még kettő.
Ő éltet engem, simogatja lelkem.
Nem is megyek tovább, mert ő kell nekem.
Kedvelem, mint még soha senkit,
velem volt akkor is, mikor más senki.
Jó rá gondolni, vele beszélni,
csak egy dolog nehéz, elengedni.
Mit tehetek, ha ő ezt nem akarja?
Kiáltsam ki a bánatom a világba?
Nem akarom, hogy lenézzen, kinevessen,
de már nem bírom, befejeztem.
Továbbra is rejtegetem a szívem mélyén a nagy titkot,
De tudom, ha nem tudja meg, nem lehetek boldog.
Számomra ez olyan, mint egy álom,
mióta ő elment, csak erre vágyom.
„Igazán csak egy dolgot szeretnék,
hogy add nekem a szívedet.
Adj nekem egy esélyt,
hogy boldoggá tehesselek.”
Sokáig figyeltem, türelmesen vártam,
eltűnt, felbukkant… ezt játszotta.
Felzaklatott ez a játék, borzasztóan,
de mellette mindig megnyugodtam.
Megőrjít a csókja, biztos nem valóság,
tudom, hogy csak álom, de akkor sem kell más.
nem akarok felébredni ebből az álomból,
mindent megkaptam: boldogságot, szerető családot.
Gond nélkül teltek a napok,
kívántam, hogy minden így maradjon.
Álmomban egy ilyen világban jártam,
felébredtem és visszavágytam.
