A Almásy Antal felhasználó összes verse >>>
Kerámia táncosnő
Valami nesz, nem a vekker zizeg
Pislogtam az álmot töröltem,
és talán újabb álmot törlök
a szemembe
Vörös, micsoda bíbor vörös
virított, robogva rántott ki
poros fekhelyem kemény,néma
ráncaiból
Forgott nekem, mint kaleidoszkóp
táncolt előttem ,s füst lett benn
szöktek színei száz felé
a plafonon
Tiszta lett, maradtam mozdulatlan
Csak én. Sötét múlandó hús, vér
Talán a ketrecben volt ott még
Menedék
Míg keringet, mennyei lépteit
járta, hívott engem. Indulj!
Fülembe szólt a szent lárma
Indulj!
