Connect with us

Megosztott versek

A Walter István felhasználó összes verse >>>



Vörös és Fekete

Figyelj ide
kis Bertike,
mert mesélek
néked szépet,
érdekest.
Ne légy rest,
mond meg gyorsan,
de azonnal,
miről szóljon a mese,
melyikbe kezdjek bele.
Mert van ám sok,
amit mások
nem hallottak még soha.
Nem a gonosz mostoha
kiről néked
most mesélek,
mert így van az eleje:
Volt egy cica, Fekete.
Játszótársa,
jó pajtása,
testvére a Vörös volt.
Selymes hátán
szőr-bundáján
húzódott egy vörös folt.
Játszadoztak,
ugrándoztak,
néha jókat aludtak.
Egér-fogni nem tudtak.
Ennél fogva
egérlyukba
volt nagy dínom-dánom
ott fenn a padláson
vígan rágták
a sok árpát.



Míg a gazda,
Észbe kapva,
a cicákért elszaladt.
Megfogta a farkukat.
Bajsza alatt így morogva:
Kezdjetek a dolgotokba
két mihaszna kis csibész!
S Vöröset és Feketét
jól bezárta
a padlásra.

Lett erre nagy lárma
az egércsaládba.
Szaladgáltak össze-vissza,
nem találtak be a lyukba.
Siránkozott egérmama
legeslegkisebbik fia,
mi is lesz most ővele,
megeszi a,
zegyik cica,
Vörös vagy a Fekete.
De a buta
két kis cica,
ahelyett, hogy egerészne
játszadoznak, kergetőzve.
Míg az egyik kisegér
megharapta Feketét.
No de erre
teringette
hozzáláttak szaporán.
És hogy mi lett ezután
az egér családdal?
Aki tudott
szerte futott
az egész világban.
De amelyik
valamelyik
cica útjába került,
az jobb létre szenderült.
Ettől kezdve
egérlesre
jártak a padlásra,
ügyesen vadászva,
akikről szól a mese:
Vörös és a Fekete.

BEJELENTKEZÉS
EDDIGI VERSEIM
MEGOSZTOTT VERSEK
VERSMONDÓK KÖZÖSSÉGE


Facebook

Termékek

TOVÁBBI TERMÉKEK →

To Top