A Tarjányi Attila felhasználó összes verse >>>
Fekete Karácsony
Merengünk a távolba a ködtengeren,
nem látjuk őt a kietlen hegyeken.
A szél játszik csak, beszél a köveken.
Zöldellő havasi gyopár sárgul el a tengeren.
Mikor jön már a hó?
Este lett és a kietlen táj néma maradt.
Az eső játszott csendesen, mintha a köveken szaladt.
Nem jön már a hó, mert a szívekben a szív megszakadt.
A kopár dombokat csak a dér érinti,
még látszik, hogy a zöld legelő szépíti.
Történik itt valami, csak vakok vagyunk.
szeressük egymást, hisz azért vagyunk.
