A Tarjányi Attila felhasználó összes verse >>>
Az utazó
Utazom, mint egy távoli vonaton ülő,
kinek oldalában lángol egy bökő.
Nem látok ki az ablakon.
Kezemben szendvicsem harapom.
Megy az élet is, mint a vonat,
s ha elszaladt ki az aki már utána futhat?
Van, hogy nyári napsütésben éri arcodat a napsugár,
ki az aki majd rád ér és ölel boldogan drága Rózsa száll?
Tovább utazom és őszi reggelen, ha felébredek, tudom nem leszel velem.
Nem kell, hogy velem légy, nem érdemellek, akkor sem, ha tenyered felém emeled.
Elfuthatsz, de problémák mindig lesznek,
lesz aki mindig vigaszt ad és enni ad neked.
Egyet ne feledj, ha a peronon jársz,
jársz és nem méla búsan az eltűnt időre gondolsz.
lehetsz még boldog arra kire sose gondolsz.
Tanulj, hogy a tengerbe soha ne sodródj!
