A Tarjányi Attila felhasználó összes verse >>>
születésnapomra
Mint egy utcasarkon álló romhalmaz írom magamnak e verset
Kopogtathatna már az a vén tél, ugyan de már egyre kevesebb…
Nem vagyok én ugyan senkié, de magam vagyok
Kedves, becsületes, őszinte teremtés
Nem vagyok király se koldus, de mégis szegénynek érzem magam
Eme kedves helyen vagyok s körülöttem csillagok
Ragyognak és szállnak el, mint megannyi fájdalom az emberi szívekben
s én, mint kietlen pusztaságban lévő gépezet, török felfelé a hegyekben
Mi vagyok, és mi lehetek, egy egyszerű kérdőjel a fejekben
Poharam is százszor megtöltöttem minden fénnyel
Nem vagyok magam jó akarója, mint a legtöbb ember
Vagyok, mint árnyékolt lény egyes szívekben
Ajándékot magamnak ugyan soha nem csomagoltam
Mert mindig másoknak akartam…………..
Minden ajándék lelkünk legmélyén születik
s ajándékok vagyunk egymásnak, ha mások azt viszont szeretik
