A Lava0408 felhasználó összes verse >>>
A sötét árny
Sötét árny a háztetőn,
Mondd csak, kiért jössz?
Kincsért futsz, vagy éppen szöksz?
Ne siess oly rettentőn!
Bukj le ablakomhoz,
Itt a szél sem süvít.
Fáradt fejjel bandukolj most,
Ahhoz ki ajtót nyit.
Kinyitom az ajtót,
Az árny besurran.
Miért rejti csuklya az arcodat?
S ő leveti a csuklyáját, azt feleli:
Nem vagyok pap.
Csillogó, zöld szemet,
S szabályos bajuszt láttam.
Vesse le azt a köpenyt,
Vagy talán fázna?
A köpeny akasztóra került,
Alóla aranykereszt villant elő.
Nem pap, de kereszt van nála?
Sosem árt az óvatosság,
Kegyed is vigyázhatna.
Vigyázni, de mire?
Nincs egyéb értékem, csak a szívem.
S nem jő válasz.
Mondja hát: merre tart?
Nem köthetem orrára,
Bár arra a picire nehéz is lenne.
Feladatot kaptam mára,
Mennem kell, s ha nem enged...
Engedem én,
Miért ne tenném?!
Ám feltételem megszabom:
Utána az úr levelét kapom!
Inas fogja hozni,
Már most mondom.
Gyász vagy öröm, azt kegyed eldönti.
Csak vagy ne felejtsen soha, vagy most!
Önt feledni nem tudnám!
Ez volt az utolsó szó,
És a legény indulni óhajt már.
Nézem némán mint öltözik,
Kár-e tán elengedni?
Sötét árny a háztetőn,
Suhanj biztonságban!
Melletted van hű őrződ
Szíved legmélyebb zugában.
