A Bőti Levente felhasználó összes verse >>>
Mámorból Az Ár
Megédesítő mámorja keserű ízével tágít,
Megölelő tudatomban felszabadulást vágyít.
Bomló érzete zsigereimben játsz!
Új világa undorodva hiába is állsz!
Átváltozó változatlan szavaiddal élsz,
Épűlő sorsod' földrengéstől fél.
Gondolatom őrülete újjongva csak vár,
Minden hiába, csak még ezegyszer már.
Csábító hiánytól üresség tőlt el
Szeretetből gondként megvisel.
Folyóként zúdoló patak mentén
Egy part ahol egy csónak evickél.
Beleülve azonnal a sodrás mi meg nem ál,
A hullámok felcsapva....elsüllyedtem már.
Egy törött fadarab mibe kapaszkodom,
Folyik a viz! Pánikban a hangom.
Szólásom hangtalan, félelem úrrá vált,
Megfulladom. Segítségért kiált!
Felébredtem! A valóság.
A félelem még mindig velem jár.
Támolygó lépteim hangjai általanság,
Érzelmeim üvöltöm, bárcsak elmondhatnám.
Bűnös lélek akasztója fából faragták,
Hurokban egy kötél, kivégzésre vár.
Ismét egy valótlan, a külvilág más.
Legbelül dobogtat, visszatérő látomás.
Túl sok a kérdés kevés a válasz,
Kutakszom a káoszban, süllyesztőbe másztam.
Ismétlődő mozdulatok, undorító e vágy.
Szerelem mámorjának rabjai sorban vár.
